Az ember sosem gondolná, hogy a krumpli még tartogathat meglepetéseket a számára. Gyerekként megszoktuk sült, főtt, pirított, pürésített formájában, és ettől a ponttól kezdve nehéz elképzelni, hogy felhasználásával forradalmi lehetőségek tárháza nyílna meg az ember előtt – persze a krumplis ételeket most nem sorolom ide, egyszerűen csak a burgonyát „magában”. Ezzel együtt én világéletemben óriási krumplifan voltam. Sosem értettem, miért kell úgy beszélni róla, mintha szegény krumpli lenne a felelős minden ember elhízásáért, miért kell minden áron lecserélni, kiváltani és felturbózni, ha egészséges köretre vágyunk. Ha van valami, amiben igazi magyar lokálpatrióta vagyok, az a krumpli feltétel nélküli szeretete. Őburgonyasága ugyanis tele van B6-vitaminnal, káliummal, C-vitaminnal és magnéziummal – így segít aktívan tartani az agysejteket, óvja az idegrendszert, sportolóknak igazi természetes doppingszer, ha pedig héjastul fogyasztjuk, az egyik legjobb rostforrás. Éppen ezért végtelenül boldog voltam, amikor kedvenc Tel Aviv-i éttermemben – a Zakaimban – felkerült a menüre „a világ legfinomabb sültkrumplija”. Bár ebben a perzsa, családi étteremben – ahol a konyha egy légtérben van az asztalokkal, és a főzés minden szépséges pillanatát átélhetjük a séffel – valamennyi fogás kimeríti a tökéletesség fogalmát, ez a sültkrumpli a maga egyszerűségében valóban a legropogósabb, leggusztusosabb, legfinomabb és legizgalmasabb módja a burgonya felhasználásának. Az első kóstolás után azonnal elkértem a receptet a séftől, aki – ellentétben sok büszke és gőgös szakáccsal – ezer örömmel elárulta nekem a titkot: azóta otthon is kipróbáltam a dolgot, és valóban működik. Ne keresd tovább – ez itt a tökéletes sültkrumpli receptje.
Hozzávalók 1 adag
- 1.00 nagy szem krumpli megmosva, héjastul
- só
- bors
- olaj a kisütéshez
A gyors házi kecsaphoz
- 1.00 db hámozottparadicsom-konzerv
- olívaolaj
- 1.00 gerezd fokhagyma
- 1.00 marék bazsalikomlevél apróra vágva
- só
- bors
Elkészítés
- A krumplit héjastul az előmelegített sütőbe helyezem, és 190 fokon adok nekik egy jó 45 percet, hogy megpuhuljon és felhólyagosodjon. Ezalatt pont lesz időm elkészíteni a házi kecsapot.
- A serpenyőbe löttyintem az olívaolajat, és belepréselem a fokhagymát, majd amikor már édesen illatozik, utánaküldöm a paradicsomot és a bazsalikomleveleket. Sóval és borssal ízesítem, majd az egész cuccot péppé turmixolom a kézimixerrel. Végül visszarakon a tűzre a paradicsomlevesre emlékeztető szószt, és 10-15 perc alatt besűrítem egy kicsit – ettől az íze is sokkal édesebb lesz.
- Ha krumplibarátom megpuhult – ezt egy villával vagy vékony késsel könnyedén lecsekkolhatom –, kikapom a sütőből, és várok, míg kezelhető állapotba kerül. Ezalatt előkészítem az olajat: egy mélyebb serpenyőt az ½-éig felöntök vele, és közepes lángra helyezem.
- Ezután megmosom a kezem, majd fogom a krumplit, és szabálytalan, ormótlan darabkákra töröm – nem számít sem az alakjuk, sem a pontos méretük, a lényeg, hogy mindegyik falatnyi legyen, tehát vagdosni már ne kelljen őket később.
- Ha forró az olaj, belepakolom a héjában sült tört krumplit, és 5 percenként forgatva a falatkákon aranybarnára sütöm – én azt szeretem, ha itt-ott már meg is kapja őket a forró olaj, és egy picit égettek lesznek, de ebben a perverziómban nem kell feltétlenül osztozni.
- A kész darabokat sütőpapírral bélelt tálba kanalazom egy szűrőkanállal, durvára őrölt borssal és nagy szemű tengeri sóval kínálom meg, majd sebtiben, forrón tálalom – oldalán a házi kecsappal.
Aki tényleg nagyon retteg a krumplitól, és meggyőződése, hogy egyetlen szem is elég lenne ahhoz, hogy tönkretegye az egész diétáját, próbálja ki édesburgonyával vagy sütőtökkel a receptet – ebben az esetben a sütőben töltött időt mérsékelje ½ órára.