A banánkenyér csodálatos találmány, egyrészt azért, mert reggelire és desszertként egyaránt remek, másrészt mert elhasználhatom végre az asztalomon szottyogó, barnuló banánkákat. De ami a legjobb benne, az mégiscsak az íze: ez a receptem (a csili mellett) a legnépszerűbb a baráti körömben, és mostanra kevés olyan ismerősöm akad, aki ne készítette volna el szülinapra, partira vagy csak úgy ezt a nagyszerű édességet. Rendszerint őzgerinc vagy loaf bread formában sütöm, ezért aztán ehhez alkalmazkodnak a mennyiségek, de aki csak egy banánnal készítené a szűkebb családnak, nyugodtan sütheti bármilyen kisebb hőálló edényben.
Hozzávalók 12 szelet
- 2.00 db érett banán (2 db nagyobb, vagy 3 db kisebb)
- 0.50 csésze kókuszolaj
- 1.00 csésze fehérbor
- 2.00 csésze liszt (legalább az egyik legyen teljes kiőrlésű)
- 1.00 csésze tört dió
- 1.00 zacskó sütőpor
- 1.00 csésze cukor (szerelmünk a kókuszcukor)
- 1.00 csipet só
- 1.00 kk. fahéj
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 185 fokra.
- A banánokat a keverőtálba dobom, és villával összetöröm őket, majd ráöntöm a fehérbort, az olajat, a cukrot és a fahéjat. Összekutyulom az egészet, majd félreteszem. Ha épp van otthon, dobok bele egy kevés vaníliás cukrot is, az sosem árt.
- A másik tálba beleszórom a kétféle lisztet, az apróra tört (de nem porrá darált) diót, a sütőport és a sót.
- Most a nedves összetevőket a szárazak mellé zuttyantom, és elkezdem kevergetni a tésztát, lassan emelgetve, különben összeesik. Olyasmi állagúnak kell lennie, mint egy sűrű főzeléknek. Ha túl száraz, meglocsolom még egy kis borral.
- Sütőpapírral kibélelem a sütőformát, belecsurgatom a masszát, és lazán leborítom egy sütőpapírral. Nem kell a tepsi alá gyömöszölni a széleit, csak azért teszem rá, hogy nehogy odakapjon a teteje.
- 4550 percig sütöm, és az utolsó 5 percre lekapom a tetejétől a papírt. Akkor jó, ha megkocogtatva kongó hangot ad, és ha beledöfök egy fogpiszkálót, majd kihúzom, viszonylag szárazan jön ki a sütiből.
- Készen is van. Hagyom kicsit hűlni, majd az alsó sütőpapír kilógó csücskeinél fogva kiemelem, rácsra teszem, és óvatosan lehámozom róla a papírt. Még ½ tábla, fehérborban felolvasztott étcsokival szoktam meglocsolni 23 evőkanálnyival, ha már teljesen kihűlt, ezt pedig meghintem 1 maréknyi tört dióval.
Extra tipp: aki nem diófan, használhat mandulát, de akár apróra tört fekete csokit is!