Náhány éve Barcelonában nyaraltunk a párommal, ebből pedig egyenesen következik, hogy rengeteget és még annál is többet ettünk. A spanyoloknak szerencsére számtalan „véletlenül vegán” ételük van, így a tradicionális tapasoktól a churroson át egészen a gazpachóig rengeteg helyi fogás közül válogathattunk. A hét végére szabályosan gazpachofüggő lettem: a világon semmi sem frissít fel és laktat egyszerre úgy, mint ez az üdítő, hideg zöldségleves. Gazpachót készíteni nagyjából annyi erőfeszítést jelent, mint összedobni egy turmixot, ha pedig jól végeztük a dolgunkat, az élmény olyan lesz, mintha csak egy barcelonetai kisvendéglő teraszán kanalazgatnánk egy csészényi nyarat. Mindemellett praktikus fogás is, hiszen nyugodtan elhasználhatjuk hozzá a kissé túlérett paradicsomokat. Ha drága a kaliforniai paprika, egyszerű t. v. paprikából is remekül működik. A gazpachót sokan vízzel vagy paradicsomlével szokták felhígítani, de szerintem ez csak akkor engedhető meg, ha váratlan vendégek érkeznek, és nincs elég leves a lábosban. A hámozottparadicsom-konzerv használata épp ilyen barbár cselekedet lenne a friss helyett, hiszen a gazpachónak a paradicsom nem más, mint maga a lelke.
Hozzávalók 1 adag
- 2.00 szem paradicsom lustiknak 1 csésze paradicsomlé
- 1.00 db uborka
- 1.00 kis kaliforniai paprika
- 1.00 szál póréhagyma
- 2.00 gerezd fokhagyma
- 1.00 szelet szikkadt kenyér vagy ½ zsemle (én ilyenkor is rozs- vagy teljes kiőrlésű cipócskát preferálok)
- pár csepp balzsamecet
- 2.50 ek. olívaolaj
- só
- bors
Elkészítés
- A paradicsomokat a reszelő nagylukú oldalán egy tálba reszelem úgy, hogy a héjuk a kezemben maradjon.
- Meghámozom és felaprítom az uborkát, a paprikát is kis kockákra nyesem, majd jöhet a hagyma és a fokhagyma is. Minden apróra vágott zöldségből félreteszek egy kicsit – ez lesz ugyanis a feltét.
- Egy keverőtálba kotrom a zöldségeket, rájuk morzsolom a kenyeret, sózom, borsozom, és meglocsolom őket az ecettel, majd kézzel alaposan összedolgozom az egészet, és amíg elmosogatom a kést meg a vágódeszkát, hagyom egy kicsit szottyogni magában.
- Előkapom a botmixert, és addig turmixolom a zöldségeket, míg egészen homogén, rózsaszínes krémet nem kapok. Közben fokozatosan adagolom hozzá az olívaolajat. Ha kész van, megkóstolom, és ha úgy érzem, kell még bele só, bors vagy ecet, itt a remek alkalom pótolni.
- A gazpacho jéghidegen az igazi, ezért, ha minél hamarabb szeretném magamévá tenni, betolom a mélyhűtőbe ¼ órára, ha pedig nem sürgős, fedővel a tetején tárolom a hűtőben – egyébként tipikusan az a finomság, ami másnapra még ízletesebb lesz.
- A maradék apróra vágott zöldséggel tálalom. Kézzel tépett kenyérdarabkákkal is meg szoktam kínálni, amelyeket picit megpirítok a gázrózsa felett.
¡Buen provecho!