Tisztában vagyok vele, hogy ennek a fogásnak már a neve is sokaknál lecsapja a biztosítékot: mi ez a sznoboskodás, kérem szépen, egyen virágot a nyúl, és hasonlók. Ám az igazság az, hogy a virágevésnek éppen olyan komoly hagyománya van, mint mondjuk a gyümölcsevésnek, más kérdés, hogy sokkal kevésbé elterjedt. Virágokból készülnek menő saláták, az olaszok előszeretettel sütik össze őket fokhagymával, és pakolják meg vele a különféle tésztákat, Indiában pedig fűszeres bundába forgatva kirántják, és ropogós snackként fogyasztják. Amikor biokertészkedésre adtam a fejem a kisházunk tetején, azonnal eszembe jutottak ezek a szokatlan receptek, amint megpillantottam a sárgálló cukkinivirágokat. Hosszas vacillálás után végül a férjem, Matan állt elő az ötlettel: készítsünk klasszikus angol hagymapitét – a sajtot tofuval helyettesítve –, a fokhagyma és a hagyma egy részét pedig váltsuk ki a virágokkal. Szűk egy órát töltött a konyhában, én pedig vadul kuktáskodtam mellette, miközben egy épp nálunk vendégeskedő baráti fotós házaspár buzgón dokumentálta az eseményeket. Ez sült ki belőle.
Hozzávalók 2 főre
- 1.00 csésze liszt (én rozs-, teljes kiőrlésű és csicseriborsólisztet használtam vegyesen)
- olaj annyi, amennyit a tészta felvesz, hogy morzsolható, tapadós, de száraz galacsinokká álljon össze (kb. 3-4 ek.)
- 0.50 csomag tofu (kb. 100 g)
- 0.50 csésze olajos mag (dió/mogyoró/kesudió/mandula)
- 0.50 csésze apró szemű lencse
- 1.00 nagy fej édeskömény
- 2.00 gerezd fokhagyma
- 1.00 db babérlevél
- 1.00 kk. mustármag (de nélküle is működik)
- só
- bors
- olívaolaj
- cukkinivirág (amennyit sikerül szerezni)
- 0.50 kk. őrölt koriandermag
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 190 fokra, és amíg felforrósodik, meghámozom a fás szirmoktól, hosszanti negyedekre vágom, majd vékony cikkekre aprítom az édesköményt, illetve hosszanti, vékony csíkokra szelem a cukkinivirágok ½-ét, és 2 fokhagymagerezdet is apróra vágok.
- Egy nagy serpenyőben felhevítek 4-5 evőkanálnyi olívaolajat, majd rázúdítom az édesköményt, a felaprózott virágokat, a fokhagymát, beledobálom a babérlevelet és a mustármagot, majd megsózom és megborsozom. Közepes lángon pirítom egy darabig, miközben fakanállal tologatom ide-oda, nehogy odaégjen. Ha kezd kiszáradni, fellocsolom egy kevés vízzel, majd kis lángra teszem, és hagyom fortyogni magában.
- Amíg finom, karamelles ízt kap, elkészítem a tésztát: a háromféle lisztet egy tálba szórom, és olajat csurgatok rá. Közben az egyik kezemmel morzsolgatni kezdem a leendő tésztát. Csak annyi olajat kap, amennyit felvesz, ne tocsogjon, de a liszt mindenhol álljon össze apró, morzsaszerű galacsinokká. Ha megvan, előkapom a jénaimat, vagy – ha egyszemélyes adagot készítek – egy hőálló kistálat, és előbb az alját, majd az oldalát beborítom a tésztakéreggel úgy, hogy apró darabokban felnyomkodom az üvegre, mintha csak gyurma volna.
- Jöhet a töltelék: a kávédarálóban megőrölt lencsét, az apróra trancsírozott tofut, egy kevés sót, borsot és koriandert krémmé keverek egy robotgépben – kávédaráló hiányában simán lehet főtt vagy megpuhult, beáztatott lencsét használni. Ha kézimixerrel dolgozom, kell bele még némi folyadék is, ezért hozzáadok egy kis vizet is.
- A hagymát (és a cukkinivirágok ½-ét) bő 20 perces pirítás és állandó kevergetés után leveszem a tűzről, majd a tofus keverékbe forgatom, hogy az így kapott illatos masszát a tésztakéregbe kanalazzam. Ezek után nincs más dolga, mint készre sülni a forró sütőben mintegy 20 perc alatt.
- Ez az idő pont elég arra, hogy ellötyböljem a mosatlan edényeket, és összeszedjem a mindent beborító hagymahéjakat – illetve hogy kezelésbe vegyem a cukkinivirágok maradékát, amelyek a pite tetejét díszítik majd. Egy kis serpenyőben ½ dl olívaolajat hevítek, majd a maradék 2 gerezd fokhagymát vékony szeletekre vágom, és közepes lángon megpirítom őket, félidőben pedig a virágokat is beledobom a forró olajba. Akkor van kész, ha a fokhagyma és a cukkinivirág már pirul, és ropogósra sült, de még semmi esetre sem fekete.
- A pitét a cukkinivirágokkal megfejelve tálalom, és amíg kihűl, készítek mellé egy szószt friss, reszelt paradicsomból, olívaolajból, finomra vágott hagymából és fokhagymából, apróra nyesett zöldfűszerekkel, sóval és borssal. Ezzel pedig leülök az asztalhoz, és hagyom, hogy az étkezés kezdetével feltáruljanak a mennyország kapui.