A férjem édesanyjának, Dinának van egy visszatérő klasszikus szabadkozása, amit minden alkalommal elmond, ha vacsora közben megdicsérjük az egyik általa készített fogást: „Szégyellem magam, olyan egyszerű volt.” Zavara csak fokozódik, amikor elkérem a receptet: rendesen elpirul, és elismétli: „Semmit nem kellett csinálnom – csak összerakom, és megsül magától.” Általában a harmadik próbálkozásra sikerül kicsalnom belőle a titkos információt – így volt ez a francia „fejjel lefelé” almatorta, a tarte Tatin esetében is, amelyet egy Sábesz vacsorán tálalt fel. A tarte Tatin tényleg a világ legszimplábban elkészíthető süteményei közé tartozik. A receptet mindenféle legendák övezik – állítólag egy kis francia vendégházban készült először, ahol a nagy sietségben a fogadós, Monsieur Tatin lányai földre ejtették a kész almatortát, és kénytelenek voltak fordítva felkanalazni a sütőformával. A sztori másik verziója szerint az egyik Mademoiselle Tatin almatortát készült sütni, csak feledékenységből elfelejtette a forma aljára tenni a tésztát. A harmadik szerint pedig az egyik kisasszony feltett egy adag almát a tűzhelyre, csak ottfelejtette, és véletlenül karamellizálta, amit aztán inkább el is takart egy adag tésztával. Akárhogyan is, ez is bizonyítja, hogy a legtragikusabbnak tűnő konyhai balesetek esetén is megmenthető az étel – aki nem hiszi, próbálja ki anyósom mesés receptjét mihamarább! Akár egyszemélyes adag is készülhet belőle tűzálló csészében – de ahhoz, hogy szép kerek, klasszikus tarte Tatint kapjunk, érdemes minimum hat almával számolni. Persze néha a sütőtál mérete diktálja a mennyiséget – az almáknak ugyanis teljesen be kell borítaniuk a kerek jénait. Én most egy kisebbel dolgozom. Lássuk tehát, hogy készül (de igazán semmiség, szinte szégyellem magam, tényleg).
Hozzávalók 6 főre
- 6.00 kisebb szem édes, de nem kásás alma
- 2.00 ek. kókuszzsír
- 6.00 ek. kókusz-/nádcukor
- tojásmentes leveles tészta (pl. Gergely/Nowaco) annyi csomag, amennyi kitölti a jénait (az én esetemben ez nagyjából 15 dkg)
Elkészítés
- A sütőt előmelegítem 190 fokra, és amíg felhevül, meghámozom és kimagozom az almákat, majd felnegyedelem, és egy keverőtálba pakolom őket.
- Egy kis hőálló jénaiba sütőpapírt fektetek, alaposan kikenem a zsír ½-ével, a cukor ½-ét is beleborítom, majd elsepregetem az ujjaimmal, hogy nagyjából egyforma mennyiségre oszoljon körös-körül.
- Az almákra borítom a maradék cukrot – 2 evőkanál híján – , és rákaparom a margarint is – de ebből is meghagyok egy kicsit –, majd a két kezemmel alaposan átforgatom őket, hogy minden falatot beborítson a cukros-olajos máz. Ezután egyesével elrendezgetem az almákat a kerekded felükkel lefelé, és az utolsó adag cukrot és vajat is elosztom rajtuk.
- A leveles tésztát nagyjából akkora körré nyújtom, mint a sütőforma, de pas besoin de paniquer (azaz semmi pánik), ha nem lesz tökéletes kör alakja, hiszen a kilógó széleket „betűrhetjük” az alma és a sütőtál találkozásához – így csinos kis tésztatálat kapunk majd, amikor megfordítjuk sütés után. A tésztát érdemes kicsit megdöfködni itt-ott, hogy ne szottyosodjon meg teljesen az alma felőli oldal.
- A forró katlanban 25 percre lesz szüksége. Menet közben gyakran az a gyanúja támad az embernek, hogy az egész odaégett , ám az édes illat csupán a cukor karamellizálódását jelzi, és ez bizony így comme il faut. Ha lejárt az idő, kiszedem a sütőből, azon nyomban ráborítok egy kisebb tortatálat, és sebtiben megfordítom, majd leemelem róla a sütőedényt. Ha néhány alma ottragadt, akkor sincs vész, vissza lehet illeszteni a helyére, mint a puzzle-t.
A franciák forrón, vaníliafagyival vagy jéghideg tejszínhabbal tálalják, én viszont – vegánként – vagy valamilyen könnyű gyümölcssörbettel szervírozom, vagy a konzerves kókusztej tetején összegyűlt sűrű krémet keverem össze porcukorral és 1 csepp vaníliával, majd az egészet habverővel verem fel. Legalább olyan gazdag, habos és lágy, mint a tejszín.
Proposition supplémentaire: alma helyett körtével vagy akár őszibarackkal is remekül működik, sőt, létezik sós tarte Tatin is, amely koktélparadicsommal, mogyoróhagymával, burgonyával és édesköménnyel is készülhet – ebben az esetben azonban sokkal kevesebb cukor kell bele, viszont használhatunk sót, borsot és mindenféle finom zöldfűszert is.